A techno ugye szöveg nélküli dolog. Teljesen internacionális, nem kell hozzá nyelvtudás, nem kell az a kulturális hegemónia, amit egy nyelv fejez ki. Kozmikus dologról van szó; a normál A hang mindenhol ugyanaz. Egy fizikai valóságról van szó, amit az ember boldogan megpróbált ideológiai megerősítésként felhasználni, hogy létjogosultságot adjon egy mozgalomnak, hogy elhitesse a hatalommal, a hivatalos személyekkel, hogy a technót nem kell üldözni, az egy létező dolog, közösségeket tud formálni. Nem dőlt meg, nem szűnt meg ez az ideológia, hanem általánossá vált. Sőt, mivelhogy gyors műfajról van szó, le is darálta önmagát. Ebben természetesen a kábítószerek is szerepet játszanak: a speed, a különféle gyors anyagok; de maga a zene is gyors. Ilyen gyorsan semmi nem tud fejlődni, úgy, hogy két-három, legfeljebb öt-tíz év alatt ki ne fulladjon. A rockzene az fejlődött húsz évig, onnantól kezdve csak ismétléseket lehetett benne produkálni. A techno ezt az utat öt év alatt bejárta. Öt év alatt minden műfajt megteremtett. Ez természetes is, mivel nem kell hozzá tizenhat évig akadémiára járni, nem kell a kottát sem ismerni, elég a jó hallás, az invenció és mindenki képes zenélni. Ebből a szempontból a technót én mindig is népzenének tartottam, technikai eszközökkel előadva. Ha elmegyünk Erdélybe, fantasztikus, hogy húzzák ugyanazokat a hangszereket - de ha megnézel egy húsz évvel ezelőtti felvételeket, ugyanazok a dalok teljesen máshogy szólnak. A techno is ilyen: ugyanazok a groove-ok mennek, csak öt évvel később mások csinálják, máshogy szól. Ezért életképes. Le kell venni erről az ideológiát, nagyon helyesen meg is szűnt. A tánc meg - hát azt nem kell a technóhoz kötni, ha berúgok, itthon is táncolok egyedül, nem kell hozzá még zene sem. És mivelhogy ott van a mágikus négynegyed, rögtön a csajoknak elkezd rángatózni hátulról, megyünk táncolni, egyértelmű.(...)

Berlinben elmentünk valahova, egy nagy csarnokban játszottunk egy partin, csak úgy benéztünk korábban. Körülbelül harminc ember volt ott, és nagyjából velem egykorú csávók nyomták a gitározást, hajrázást. Olyan ismerős volt, kik ezek? A Motörhead együttes.  Tíz évvel azelőtt stadionokban játszottak. Ekkora változást hozott az a korszak. Nem szűnt meg a zenekar, csak a kilencvenes években nem volt érvényes. Csak Budapesten: itt az alternatívot kellett nyomni, itt zenekarok újraalakultak és búcsúkoncerteket adtak. Ha zenekar, akkor alternatív. Ezt nem rosszallásképpen mondom. Üzemeltetek tizenhárom éve Óbudán egy klubot, most Vörös Yuk és Kék Yuk néven van, valamikor Supersonic volt. Minden hétvégén egyikben is, másikban is öt-hat zenekar játszik. Én tizenhárom év alatt végighallgattam két generációnak a termését, és ebből ötöt nem találtam, ami jó lett volna. Sajnos. Utánzat, másolat. Úgy megtanultak már gitározni: fecskendőt kellene odatenni a kezéhez, hogy ki ne gyulladjon a gitár. Hihetetlenül tudnak dobolni, mindent tudnak. De csak a régi múltból hozott reminiszenciákat hallom: másolatok, semmi eredetiség, semmi az ég világon. Mondom: mit gondoltok, hányan értették itt ezt az angol szöveget? Ők külföldön akarnak karriert csinálni. Ezzel az angoltudással? És ezzel el is mondtam mindent. Katasztrófa. Elmegyek Nyugat-Európába - most már ritkán járok -, teljesen más az egésznek az összetétele. Itt Pesten, Magyarországon nem akarnak megváltozni, nem hiszik el, hogy ez már egy másik kor, nem tudnak beletörődni, hogy megöregedtek, megöregedtünk. (...) 

Mikor elkezdtem ezt a zenét a művésztársak azt mondták: Bernáthy megbolondult, tiszta hülye, nézzétek meg, mit csinál. Az FMK-ban szerveztem egy ambient fesztivált, ahol mi játszottunk gépekkel és meghívtam csomó kollégát, akik hagyományos hangszereken játszottak. A szemembe mondták, hogy le vagyok írva, ilyenekkel nem szabad foglalkozni, ez komolytalan, embertelen, művészetellenes dolog. Szerintem még most is vannak olyanok, akiknek ez a véleményük. De hát erre a véleményre nem tudunk erős várat építeni, mert az idő nem azt igazolta, hogy ezt abba kéne hagyni.

Akárhogy is nincs a technóban szöveg, ha írunk róla, ha értelmezzük, az szöveg; és ha valamiről nem irodalmi szinten írunk, az vagy dilettáns, érdektelen dolog lesz, vagy ideológiához kötött... valamilyen ideológia kell. Csak már nem szóban fogalmazzuk meg, hanem eljátsszuk ezt az ideológiát; a fiammal, Zsigával [a Bernáthy & Son duóban]. Nem szakítottunk vele, ott vagyunk, látszik rajtunk. 

Én vagyok a párttitkár, ő meg az elnök.

 (Bernathy Sándor)