"Engem nem érdekel a jövő. A jövő jövője érdekel.” ROBERT DONIGER,1996

"Akit nem döbbent meg a kvantumelmélet, az nem érti.” NIELS BOHR (1927)

“Senki nem érti a kvantumelméletet.” RICHARD FEYNMAN (1967)

"Százhúsz évvel ezelőtt, a 19. század vége felé a világ tudósai büszkén vallották,hogy sikerült pontos képet alkotni a létező világról. Ahogy a fizikus Alastair Rae fogalmazott. ,A 19. század végén úgy tűnt, hogy a létező világegyetemműködését irányító minden lényeges alapelv már ismert.”

Sok tudós valóban úgy gondolta, hogy a fizika tudománya betöltötte hivatását, nagyfelfedezésekre immár nem lehet számítani, csak bizonyos részleteket kell tisztázni, egyszóval az utolsó simítások vannak hátra. Az utolsó évtized vége felé azonban különös  dolgok derültek ki. Röntgen olyan sugarakat fedezett fel, melyek áthatolnak a testen; az akkor még megmagyarázhatatlan sugárzást róla nevezték el. Henri Becquerel két hónappal később véletlenül vette észre, hogy egy urániumérc-darab valami olyat bocsátott ki, ami elhomályosította a fényérzékeny lemezeket. 1897-ben pedig felfedezték az elektront, az elektromosság hordozóját. A fizikusok többségét azonban ez még nem nyugtalanította, úgy vélték, e furcsaságokra majd magyarázatot adnak a meglévő elméletek. Senki nem gondolta volna, hogy szilárdnak hitt világképük öt éven belül sarkaiból fordul ki, merőben új koncepció születik az univerzumról, és olyan merőben új technikai vívmányok lépnek színre, melyek addig elképzelhetetlen módon, gyökeresen átalakítják a mindennapi életet a 20. században.  Ha valaki 1899-ben azt mondta volna egy fizikusnak, hogy száz év múlva,1999-ben az égbolton keringő műholdak mozgó képeket fognak továbbítani a világ minden táján élők otthonába; hogy elképesztő erejű bombák fogják fenyegetni az élővilágot; hogy antibiotikumokkal fogják gyógyítani a fertőző betegségeket, de a betegségek mégis újra felbukkannak; hogy a nőknek szavazati joga lesz, és tablettákat vehetnek be, ha nem akarnak gyereket; hogy a nap minden órájában emberek milliói fognak a levegőbe emelkedni olyan repülőgépeken, melyek pilóta nélkül is képesek fel- és leszállni; hogy óránként 3200 kilométert megtéve lehet majd átszelni az Atlanti-óceánt; hogy ember lép a Holdra; hogy már egyetlen atom is látható lesz a mikroszkóp alatt; hogy az emberek néhány dekás,vezeték nélküli telefonokkal fognak járkálni, és a világ bármely pontjáról hívhatják egymást; vagy hogy e csodák zömének lelke egy levélbélyeg méretű kis eszköz lesz, mely a kvantummechanikának nevezett új tudományág gyakorlati alkalmazásának köszönhető – nos, a fizikus nyilvánvalóan őrültnek tekintette volna az illetőt. Ezen fejlemények döntő többségét 1899-ben nem lehetett előre látni, mivel az általánosan elfogadott tudományos elméletek szerint valamennyi képtelenségnek tünt . Az a néhány vívmány pedig, ami nem tűnt képtelenségnek, mint például a repülőgép, hihetetlen léptékű elterjedésével cáfolt rá minden jóslatra. A repülőgépet el lehetett képzelni, de hogy egyszerre tízezer gép röpköd majd a levegőben, azt már végképp nem. Bátran leszögezhetjük tehát, hogy a 20. század küszöbén még a legtájékozottabb, legzseniálisabb tudósok sem tudták volna elképzelni sem, hogy egyetlen század alatt mind ez megvalósúl. Most, a 21. század elején, furcsa módon hasonló helyzetben vagyunk. A köztiszteletben álló, nagy fizikusok megint úgy vélik, hogy a létező világot sikerült teljes mértékben kiismerniük, és döntő fordulat a fizikában sem az elméletiben, sem a gyakorlatiban- már nem várható. Bár azért a javukra írható, hogy ma már legalább, a múltból okulva e nézetüket nem hangoztatják a nyilvánosság előtt, de azért így gondolják.

Ugyanakkor, ahogy a 19. század végén is mutatkoztak bizonyos előjelek, a20. század utolsó időszaka is kínál útmutatót a jövőhöz. Közülük az egyik legfontosabb az úgynevezett kvantum technológia iránti érdeklődés. Ez a számos területen érvényesülő törekvés olyan új technológia megalkotását célozza, mely az atomon belül zajló folyamatokat hasznosítaná a gyakorlatban, és várhatóan gyökeresen átalakítja majd elképzeléseinket arról,hogy mi lehetséges. A kvantumtechnológia szöges ellentétben áll mindazzal, amit ma józanésszel a világ működéséről gondolunk. Olyan világot sejtet, melyben a számítógépek bekapcsolás nélkül működni kezdenek, és a tárgyakat meg lehet találni anélkül, hogy keresnénk őket. Egyeden molekulából fel lehet építeni egy elképesztően nagy teljesítményű számítógépet. Az információ két pont között, kábel és hálózat nélkül azonnal továbbítható. Távoli tárgyakat mindenféle kapcsolat nélkül meg lehet vizsgálni. A számítógépek másuniverzumokban végzik el számításaikat. A teleportálás hétköznapi és sokoldalúan alkalmazható módszerré válik.

 A kvantum technológiai kutatások az 1990-es években mutatták fel az első eredményeket. 1995-ben közel 13 kilométeres távolságba sikerült eljuttatni ultrabiztos kvantumüzeneteket, ami arra enged következtetni, hogy az eljövendő században kvantuminternet épülhet ki. Los Alamosban a fizikusok olyan lézerfénnyel mérték meg egy emberi hajszál vastagságát, mely ténylegesen nem vetült rá a hajszálra, csak rávetülhetett volna. Ez a tényeknek ellentmondani látszó kísérleti eredmény a közvetlen kapcsolat nélkülidetektálás lehetőségét vetíti előre, amikor úgy találunk meg valamit, hogy nemkeressük.1998-ban pedig sikerült demonstrálni a kvantum teleportálást a világ három laboratóriumában, Innsbruckban, Rómában és a Cal Technél.

A Cal Tech kutatócsoportjának vezetője, Jeff Kimble fizikus azt mondta, hogy a kvantum teleportálás alkalmazható szilárd tárgyakra. – Az egyik entitás kvantumállapota átvihető egy másik entitásba... Úgy gondoljuk, tudjuk, hogyan lehet ezt megvalósítani.

Kimble ugyan még csak nem is célzott rá, hogy esetleg embert is lehetne teleportálni, de nem lepődne meg, ha valaki egy baktériummal megpróbálná.Ezek a logikának és a józan észnek ellentmondó kvantumfurcsaságok eddig nem váltottak ki széles körű érdeklődést, de majd fognak. Egyes becslések szerint a következő évszázad első évtizedeiben a világ fizikusainak többsége a kvantumtechnológia valamely területén fog dolgozni. Ezért nem meglepő, hogy az 1990-es évek közepén több vállalat kezdett kvantumkutatással foglalkozni. A Fujitsu Quantum Devices 1991-ben alakult meg. Az IBM 1993-ban hozta létre kvantum kutató csoportját, Charles Bennett vezetésével. Ugyanígy tett az ATT és más cégek, valamint egyetemek, köztük a Cal Tech, továbbá kormánylétesítmények, mint Los Alamos is. Aztán a kör kibővült egy új-mexikói, ITC nevű kutatóintézettel. A Los Alamostól mindössze egyórányi autóútra lévő ITC már az évtized legelején igen figyelemreméltó lépéseket tett. Azóta kiderült, hogy az ITC volt az első cég, mely 1998-ban először alkalmazta a gyakorlatban a kvantumtechnológiát. Utólag már látható, hogy az ITC sajátos körülmények egybeesésének és nem csekély szerencsének köszönheti vezető szerepét e gyökeresen újtechnológiában. Bár a cég határozottan állítja, hogy felfedezéseik teljesen ártalmatlanok, úgynevezett helyreállító expedíciójuk nagyon is rávilágított a veszélyekre. Ketten meghaltak, egy ember eltűnt, egy pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Az expedícióban részt vett friss diplomás fiatalok szemében mindenesetre ez az új kvantumtechnológia, a 21. század előhírnöke a legkevésbé sem bizonyult ártalmatlannak.

Hát ennyi... mondom nyugi van én sem értem teljesen...